"Van új a nadrág alatt".
"Bízz Istenben, és tartsd szárazon a pelenkát!"
Ismét köztünk a HALKIRÁLYNŐ!


A két súlyosan sérült kommandós, Daniel Belloq és Steve Delgado a tóparti nyaralóban lábadozik. Steve mélységesen depressziós, nem hajlandó felkelni, mosdani, étkezni. Akciócsoportos társai mindent elkövetnek talpra állítása érdekében, de még a nyári Mikulás-terápia se válik be nála. Tán-tán Nympha, a könyörtelen gyógytornásznő segíthet.
Denisa válósat álmodik, ezért sürgősen a tóhoz száguld, hogy Belloqkal lehessen. Idilljük hamar véget ér; lovaglás közben géppisztolysorozatot zúdítanak rájuk egy dzsipből. A kergült ló elhagyott farmra robog Denisával, ő pedig a kútból áradó hullaszag éreztén mozgósítja a helyi erőket. Pedofil gyerekrablás-sorozat nyomára bukkannak, ám a rendőrfőnök nem akar statisztikarontó ügyeket a városában.

tovább....

Belloq nem kíván részt venni az ügyben, arra hivatkozva, hogy besokallt, kiégett. Amikor azonban mesterlövész flintával megsebesítenek néhány helybéli hobbivadászt, feltámad benne a zsaru. Színre lép Gerret Flach, a nagy hatótávolságú vonzerővel bíró, örökbarna bőrű megyei főügyész-helyettes, és felkéri őket a nyomozásra. Denisa, Belloq, Steve, a kezdő zsaru Martin és a furabogár Cyd nekilát, hogy felderítsék a két bűnügyet.
A gubancos szálak ekkor még alaposabban összekuszálódnak. A gyerekrablási gaztett véres fordulatot vesz. A hobbivadölők vadásza bedurvul. Eddigi és leendő áldozatai nem hajlandók együttműködni a zsarukkal, ugyanis szerintük ők a greenpeaces támadók.
Nympha és Gerret Flach feromon-kisugárzása felbolydítja a kedélyeket; Belloq kamasz lánya kritikusan életun és világfáj, de még házi kedvenceik is agyászra szorulnak. A válságos írómester, Donald is jelen van, hogy pipatüzeket okozzon.

Végül persze az akciócsoport közbelépése is szükségessé válik
A HALKIRÁLYNŐ-SOROZAT ÚJ EPIZÓDJÁBAN.

Részlet Denisától

Benyitunk a hobbivadászokhoz. A komfortos kétágyas szobában fekvő középkorú pasasok a bömbölő tévét túlkiabálva csevegnek egymással. Az idegbántó ricsajban fel se fogják érkezésünket, noha - eklatáns személyiségek lévén - betöltjük a teret.
Ryack még nem otthonos a főnök-szerepkörben. Nem veszi át az irányítást, a torkát köszörüli. Martin vigyorogva szemléli az ordítozó fickókat.
Belloq felkapja a keze ügyére eső távkapcsolót. Elnémítja a készüléket, és szép jó estét kíván.
Az üvöltő páciens befejezi a megkezdett mondatot:
- ...djuk meg nekik, hogy tüntessék el az árulkodó hogyhívjákokat! És csináljunk válságstábot! - Jelenlétünkre felfigyelve a nyelvébe harap, a párnára kövül.
- Szép jó estét - szól újfent Daniel. - Megjöttek a zsaruk.
- Zsaruk? Minek?! - nyögi a sebesült.
- Hogyhogy minek? - mordul társa. - Tán nem mi követeltük, hogy jöjjenek? Az orvlövész miatt. Ők majd megnevezik azt a greenpeace-es patkányt! Azután akkora kártérítési pert akasztok a nyakába, hogy az ükunokája is eladósodik!
- Eszerint ön ügyvéd?
A vállsérült férfi Belloqra mered:
- Persze, hogy ügyvéd vagyok! Miért? Minek nézett? Kukázónak?
A bőszült patvarista, Beed Torro félszáz év körüli, őszes halántékú, veséző tekintetű, termetes polgár. Nyuszi-emblémás selyempizsamában hever az ágyon. Lábkörmein kissé megkopott, levelibéka-zöld lakkozás csinoslik.
Könyéken lőtt társa, a szintén ötvenes Valero Cahar szalmaszín hajú, szomorú képű, csúnyácska kisfiúként indította földi létét, és utóbb alig változott. Ryacktől tudjuk, hogy fél tucatnyi húsboltot működtet Borulat Cityben. Dereng neki, hogy találkozott velünk az éjszakai támadás után, ám akkori kínjai miatt híjas a memóriája.
Egyszerre kezdik mondani, hogy az előbb láttak egy tévériportot a Bambi kommandóval, és biztosan azok a szemét állatvédők nyomorították meg őket.
- Bambi kommandó? - sóhajtom, a memóriámban kapirgálva.
- Vadászatellenes huligánok csürhéje! Büdös greenpeace-esek! - üvölti magából kikelten a jogász. - Jellemző, hogy nem hallottak róluk, elvégre azok bűnözők, maguk meg zsaruk! Miért hallottak volna róluk? Hiszen csak védtelen vadászokra lövöldöznek a sötét éjszakában! Lesből!
Tüntetésaktivista öcsém megszólal:
- Én speciel hallottam róluk, éspedig azt, hogy nem szokásuk orvul lövöldözni. Mellesleg sehogyan se, mert éppenséggel pontosan lövöldözésellenesek. Törvényes eszközökkel küzdenek a kedvtelési vadászok túltengése ellen. Például film- és fotókészítéssel. Legdurvább csínyük az volt, hogy vadleseket kentek be bűzös kenőccsel.
- Más szóval szarral! - bömböli Cahar. - Üljön fel maga egy csurig szaros lesre!
- Az aromaterápia roppant kúl manapság - jegyzem meg. - Iszappakolással kombinálva még tutibb. Remélem, a bambisok megkérték a kezelés árát.
A prókátor rám förmed:
- Aranyos, amit maga iszappakolásnak nevez, az közönséges szar! Tudja maga, milyen érzés szarban csúszkálni?
Bólintok. Úgy rémlik, ez az ügy is ilyen lesz.
- Beszéljünk a konkrét esetről - javallom. - Önöket meglőtték. Mindketten jobbkezesek?
Cahar biccent, a saját nevében.
Torro felém bökkenti vastagon bepólyált vállát.
- Amint látja, én balkezes vagyok! Vagyis csak voltam!
- Köszönöm, épp arról akartam megbizonyosodni, hogy jól sejtem: az úgynevezett ügyes karjukat lőtték meg. Tehát a tettes egyértelműen azt akarta elérni, hogy önök soha többé ne vegyenek flintát a kezükbe. Mi a közös kettőjükben? Egyikük jogász, másikuk husodás. Vadászaton kívül is összejárnak? Szert tettek közös ellenségre? Megsebeztek valakit cserkelés közben?
- Nem! Még csak egymást se! - mordul a patvarista, ám szempilla-rebbenései cáfolják kijelentését.
- Tehát? - firtatom.
Torro bepöccen. Holott eddig is jócskán pöccent volt. Ryackre mered:
- Vidd innen ezeket! Azt se tudom, kicsodák! Majd Josh kideríti, amit kell, végtére is ő itt a rendőrfőnök!
- Jelenleg én helyettesítem Levitont - feleli Vulcano.
- Akkor majd te deríted ki!
- Levitonnal beszéltek már? - veti közbe Daniel.
- Hogyne beszéltünk volna!? Ősrégi cimborák vagyunk! Ez egy patinás város! Sőt, akár városállamot is mondhatnék! Itt zárt közösség él, és a patríciusok krémje összetart!
- Pontosan hogy is történt? - firtatom. - A kórház hivatalból jelentette a zsaruknak a lőtt sérülést...
- Nem jelentette, mert magam szóltam Joshnak, hogy meglőttek...
- És megindult a nyomozás... - mondom, Ryackre nézve.
Ő rám csodálkozik, átfésüli az agyát, és beismeri:
- Nem tudok róla. Nem indult meg.
- Miért nem?
- Ki a francok ezek? - hörög Torro. - Mit feszítgetnek itt minket? Minek hoztad ide a külsős jöttmenteket? Eddig is elsimítottunk mindent a városfalak között, ezután is elsimítjuk! Figyi, Vulcano! Nemsokára jön a választás. Lehet, hogy te most beugrottál Josh helyett, de ne feledd: a rendőrfőnököt nem kinevezik, hanem megválasztják! Az alkalmazottakat viszont a főnök veszi fel, vagy rúgja ki. Érts a szóból, cimbora!
Belloq zsebre vágja a kezét. Halkan szólal meg nyomatékos hangján:
- Mi ez a rút beszéd, uram? Vulcano hivatalos személy. Úgy hallom, épp fenyegeti őt ebben a mivoltában. Miért tartja ezt célszerűnek? Mitől félnek?
Az ügyvéd villogó szemmel hátradől felpolcolt párnáján. Karba fonná két karját, ám a heves mozdulat kiváltja gyötrelmét. Grimaszolva Danielre förmed:
- Ha mi fenyegetünk, akkor maguk mit művelnek? Alig vannak itt pár perce, de máris kifejezték, mennyire vadászellenesek! Vagyis elfogultak velünk szemben! Milyen furcsa! Utálják a vadászokat, pedig maguk se különbek! Sőt! Szégyenkezhetnek! Maguk ugyanis embervadászok!
Cahar összerándul.
- Kussoljál! - rivall társára.
Belloq észleli a kritikus mozzanatot. A husodásra szegezi tekintetét.
Régi szinkronúszók vagyunk; én a jogász testbeszédét fürkészem.
- Szóval mi embervadászok volnánk? - kérdezi Daniel. - Úgy értsem, fizetség ellenében más emberekre vadászunk? Esetleg élvezetből űzzük az embervadászatot?
Minden ismétléssel mélyebbre hatol a fickóban. Doktor Beed Torro olyan színűvé válik, mint a lábkörme, s úgy is nyeldekel, mint egy levelibéka. Lapos pillantással mered maga elé, kínosan kerülve a szemkontaktust.
Cahar is lefelé bámul, szaporán pislog, nehezen fogja vissza tekergőzési szándékát. Felsőteste szeretne a falhoz vagy bármihez dörgölődni, hogy levakarjon magáról valami zavarót.
Ryackhez fordulok:
- Történt vadászbaleset a közelmúltban?
- Mostanában nem - feleli bizonytalanul. Sebtében végigmotozza agytekervényeit, végül így szól: - Komolyabb biztosan nem történt. Emlékeznék, mert az ilyesmi nagy port szokott kavarni.
- Szokott? - néz rá Belloq.
- Megesett párszor. A vadász is ember...
Cahar felsőteste megint kígyózni készül.
Szemvillanást váltunk Daniellel. Biztosra vesszük, hogy mindjárt előkaparunk egy-két csontvázat a szekrényből.

Részlet Belloqtól:

Távollétünkben Steve a tempós gyógyulás útjára lépett. Reggel még mankóra kapott, amikor kijött a vízből, mostanra megtanult anélkül járni.
Uriant a nyakában lovagoltatva körözget az árnyékos teraszon álló asztal körül, amelyet a nyaralóban bennfentes nők fennhéjázóan konyhaszigetnek neveznek. Az ott tüsténkedő Nymphát kerülgeti, aligha a munkaasztalt.
A mutatós küllemű gyógytornász répát kopaszt. A kétarasznyi hosszú, csuklóvastagságú zöldséget a vágódeszkára állítja, és – borotvát fenő borbélyra emlékeztető, széles mozdulatokkal – sebesen le s föl húzogatja rajta a hámozót.
A nyúzott gyökeret az előtte lévő tál vizébe füröszti, majd hosszában kettévágja, keresztben félbehasítja, a negyedeket egymás mellé sorakoztatja, és szédületes tempóban csíkokra miszlikeli. Máris nyúl a következőért. Azzal is leszámol, mire kettőt pislogok.
Némileg kényelmetlenül érzem magam.
Steve is. Felszisszen:
– Haragszol a férfinemre? – kérdezi.
Nympha felpillant a soros répáról, és elneveti magát.
– Ja? Dehogy! Két évig jártam egy kínai szakáccsal.
– Nem volt kicsi hozzád? – firtatja Delgado, legalább kétértelműen.
A felénk nyújtózkodó Uriant leveszi a nyakából, és a karjaim közé lendíti. A fejem fölé lóbálgatom a csepertyűt.
Ivadékom kukorékol, rikkantgat, kurjong, buborékot fúj. Lelkesen megmarkolja a homlokomon lifegő flastromot, s az a markában marad. Madzagvégekkel tűzdelt, vérszáradékos sebem láttán elpityeredik. Két kézre fogja arcomat, az enyémhez dörzsöli az orrát, és vigasztaló hangsúllyal ilyesfélét dünnyög: babba-babba-babba. Érzelmileg letép a lábamról.
– Mi történt a fejeddel? – informálódik Steve. – Hitvesi perpatvar?
– Bolyó lefejelt – tudatom. Zsebihalra nézek. – Jössz fürdeni apáddal?
A sarjadék bekergül. Minden végtagjával úszni kezd a levegőben, szájával a fürdés szócskát formálgatja. A fü-fü-fü hangok produkálása közben alapos előáztatásban részesít.
Utóbb férfiasan le-föl merülgetünk, úszkálunk a gyémánttiszta közegben. Hamarosan Denisa és Nympha is vízre száll.
Steve kiabálgat a partról, ám mivel nem értjük szavát, ő is utánunk tempózik. Bánatkórja, bénasága tovatűnt. Valóságos Lourdes ez a hely.
Csupán Ella lányom nem tart velünk. Úgy döntött, ő inkább a besötétített szobában kamaszodik, életun és világfáj.
A hosszadalmas nyári alkonyat eléri csúcspontját. Az égbolton tébolyultan vad, pazar színek orgiáznak. A tóháton cserepekre törik, visszatükröződik az üvegzöldek, türkizkékek, korallrózsásak, toroklob-, és tűzpirosok koloritja.
Éppen harmónia-közeli, relaxált állapotba kerülünk, amikor megpillantjuk kebelbarátunk, a nyaralótulajdonos, műkedvelő-piromán és regényíró Donald cápaszürke teherhordó járgányát, amely mérete és általános funkciója alapján költöztető furgonnak és vándorcirkusz-kocsinak is neveztetik.
Denisa aggodalmasan felnyög:
– Két napja még azt mondta, hogy hetekig ki se száll a regényírásból. Mi lelte, hogy idejött? Ki merészelte bántani?
– Poroltókat elő! – rikkant Steve. A mellette úszkáló Nymphához fordul: – Ő Donald. Illetve a kocsija, de szerintem ő is benne van. Nem biztos, hogy személyesen vezeti, mert ahhoz túl elvarázsolt. Szóval Donald mindjárt pecabotot ragad, és csónakba ül. Úgy horgászik, mint a mesében: hal volt, hal nem volt. Voltaképp nem is horgász, inkább csak horgászbotos. Amúgy régebben zsaru volt, egész ügyes, ám váratlanul megszállta a sugallat. Írni kezdett, és úgy maradt.
Nympha ugrándozva pofozgatja a vizet.
– Jaj, de izgatott vagyok! – pihegi. – Minden regényét olvastam! Nem tudnék közülük favoritot választani! Mindegyiket rajongom! És most megismerhetem őt magát, hús-vérben! Jujjjuj, locsoljatok fel!
Denisa teljesíti óhaját. Kevéssel később kezelési utasítással látja el a félig-meddig vízbe fojtott lányt:
– Viselkedj előtte normálisan. Ne ájulgass, ne sugározz áhítatot, ne habogj a tisztelettől. Attól összeomlik. Ő egy mimózás, bolondos, élveboncolós, gyermeteg lélek. Rosszul viseli a rajtalógást, nyakbalihegést, puncsolást. Azt persze közölheted vele, hogy nagyra értékeled a munkásságát, de semmi zihálás!
Nympha már-már kiugrik a vízből izgatottságában. Magas hangon sikkantgat:
– Egy igazi író! Méghozzá milyen remek! Minden válságomból ő húzott ki! Vagyis a könyvei! A tudta nélkül! És mindjárt kezet fog velem! Én meg nem vagyok rendesen felöltözve! Jaj nekem, csöpögni fogok!
– Ne csöpögj, az idegesíti – szól Delgado. – Mellesleg mindeddig azt hittem, te mentes vagy a hisztis reakcióktól.
Felsóhajtok:
– Ha Donald soron kívül idejött, az összes psziché-jártasságunkra szükség lesz.
– Nem gond, tanultam agyászatot! – legyint a lány. – Tényleg nem szereti a leborulást? Kizárt! Eddig még nem ismertem ilyet! Pedig már sokféle művészt és sztárt masszíroztam!
– Őt is dögönyözheted, aligha bánná – feleli Denisa. – Csak ne kezdj minden mondatot juj-jal vagy jaj-jal. Ne kérdezd, mióta, hogyan alkot, mennyi idő alatt ír meg egy regényt, honnan veszi a történeteit, azonos-e a főhősével. Különben ha ránézel, láthatod: fikarcnyit sem azonos. Nyugodtan bevallhatod neki, hogy másoktól is szoktál olvasni, ő biztosan nem fog megbántódni. Ne közöld vele, hogy az összes többi írót utálod. Ezt ő nem igényli, nem ettől érzi jól magát.
Nympha mámorosan összeütögeti a két tenyerét:
– Juj, mindjárt megismerem őt!
A serpabatár a ház mellé gördül.
– Egyedül jött… – leheli Denisa.
– Ő vezetett! – szörnyülködik Delgado.
A kormány felőli ajtó kivágódik. Néhány végtelennek rémlő másodpercig mi sem történik.
A ház egyik ablakán kitárul a spaletta. Ella feje bukkan elő a fal síkjából.
A következő pillanatban Donald kivetődik az ülésből. A kocsitól távol hasra tottyan.
Elterülve marad a fűben. Brehmbe illő, különleges hangokat ad ki: prüszköl, nyüszít, horkant, mekeg, hápog, boákol. Tátott szájjal kapkod levegőért, tíz ujjal a füvet markolássza.
Hasmánt felénk iramodik. Könyékkel, lábujjal hajtja magát. Jól csinálja, felső-kategóriásan gyorsul.
Bámulunk. Furgontűznek, füstnek nyoma sincs.
Mégis mi késztette őt szilaj menekülésre?
Életmentő alakulat gyanánt robogunk kifelé a vízből. Az agonizálóhoz nyargalunk.
Donald szenvedélyesen átkulcsolja a mellé kuporodó Denisa bokáját. A fejét is odafúrja.
– Jaj nekem! – gágogja. – Jaj nekem!
Acéldáma keménységű nejem gőgicsélve paskolgatja az írásmester légszomjtól kékes, izzadt arcát.
– Jól van, drágám. Semmi vész. Mi történt?
– A macskáitok! Vagyis a macskáink! – hörgi Donald. – Nem bírták nélküled, Denisa! Utóvégre te vagy az anyjuk! Amióta elmentél, szüntelenül siratnak! Nekem is van szívem, ha nem tudnád! Belapátoltam őket a szállítókosarakba, és utánad indultam. Hiába esküdöztem nekik, hogy hozzád megyünk. A mobil egérfogók szentül hitték, hogy végezni akarok velük. Őrjöngve tépték a kasokat az összes körmükkel, fogukkal. Fülhasogatóan zenebonáztak. És legalább tízezerszer becsináltak az úton! Azt a bűzt! Úristen! Vegyi-fegyverviselési engedély kéne a macskatartáshoz! Na de én meg bosszúból ellenbűzt csináltam!
Egy emberként felnyögünk.

Tesztolvasói reflexiók

„nagyon akciós!”, „zseniálisak a leírásaid!”, „oltárian élvezhető!”

„Váháááá, hát a frász jön rám, olvasva a pinceleírást! Még egy ilyen, és sikítok!”

„Huh, hátborzongató és izgalmas!”

„Oh, és Delgado… Még ágrólszakadtan is milyen pasi!”

„Denisa spekuláit nagyon bírom, eszméletlen, milyen srófra jár az agya! Másnak eszébe nem jut, hogy milyen bőrbe kötnek egy bibliát.”

„Ne engedd, hogy bárki belenyúljon a stílusodba, olyan isteni vénával és szenzorokkal vagy megáldva, hogy pontosan érzed, hogyan jó az, amit csinálsz!”

„Gördülékeny a sztori már az elején is. Na, ez a Gavin..! Csípem a figuráidat!”

„Nagyon szeretem, hogy annyira vizualizálható az egész, nem is veszem észre, hogy olvasok, mert megy a fejemben a filmvetítés!”

„A leírások nem untatóak, nem túl hosszúak, mégis pontosan tudom, hogy néz ki a hely, ahol Denisa jár, még a szagát is érzem annak a besárgult függönynek.”

„Donaldék szájával mesmeg elgondolkodtatsz, helyesebben neked hisz sok ember, mert hiteles vagy, lehántod a hályogot a szemünkről. Tudod, ezeket a beszélgetős részeket ugyanúgy (vagy jobban) élvezem a regényeidben, mint a harcos-lövöldözősöket!”

„A lenyugvó Nap a tóba fortyan. Hátradőlök a széken, gyönyörködöm kedveltjeimben, még combom és homlokom fájó lüktetését is élvezem. Élek.” – itt a 10 pont! Daniel boldog.

„Szeretem, ha a zöld véred átüt a papíron…”

„Ez a kivételes szófordulatokat használó, tisztán mesélő Fable!”

„A stílus nem mórikált, könnyeden mesélő, csípőből lövöd!”

„A nyelvezeted a régi, élvezet ez a könyv!”

„Olyan, mint a Baileys, még, még, még akarok!”

MEGJELENT!!! 2010 április 19.


A nagy sikerű akcióregény hősei - a halál zsoldosai - kommandósok. A komor David Chennes, a kivételes képességű fiatal nő, Tania Tiller, az indián Sacha, a pusztítóan verekedő Liu és a többiek.
De a halál zsoldosa a bérgyilkos Csen King és Cassagne, a terrorista vezető is. Összeesküvők, ámokfutók, katonák, politikusok. Ők csapnak össze a regényben.
A fordulatos történet izgalmait egy bontakozó szerelem és az ötletesen beleszőtt bűnügyi szál is fokozza, nem kevés meglepetést tartogatva az olvasó számára.
Az események feltartóztathatatlanul száguldanak előre, mígnem kivehetővé válnak a katasztrófa körvonalai. Meglehet, a Halál akar főszereplővé válni, ám a kommandó hadat üzen neki, szembeszáll vele...

FABLE RETRÓ
A HALÁL ZSOLDJÁBAN 1987-ben jelent meg először, sikere azóta is töretlen.

Olvass bele

Tania a gyászoló sokaság közepében állva a sírgödör túloldalán magasodó, harmincas éveinek elején járó férfit nézi. A komor alak társai segítségével a föld mélyébe süllyeszti a koporsót. Az eleresztett kötelek keményen koppannak a fán. Aztán a lehulló rögök döngenek és döngenek tovább, előbb kézzel, majd lapáttal szórják azokat.
Tiller nem először áll kibontott sírgödör fölött. Eltemette néhány társát az elmúlt évek során. Nem nehéz átéreznie, mi zajlik a komor férfiarcok mögött. A fájdalom mellett halkan szűköl egy hang: te leszel a következő?! A földet lapátoló férfiak nem sietnek, mintha csak húznák az időt: még egy percet együtt tölteni az eltávozottal, mielőtt végképp közéjük furakodik a hat láb föld.Egy asszony hangosan felsír. Egy kopaszodó, szemüveges férfi torkát köszörülve beszédhez készülődik. Ő lehet Otly. A főnök, az egyik főnök azok közül, akik sosem érezték a maguk bőrén, mi az: eleven céltáblának lenni.
Tania újra a magas férfi felé fordítja pillantását. Őt már ismeri régről, ám nevét csak most tanulja. David Chennes. A napbarnított arc kemény vonásokat mutat. A tekintet merev, nem néz sehova. Emlékek közé pillanthat, befelé.
A lány is elréved.
Utolsó szabadságát töltötte Alainnel, nem tudván, hogy nem lesz több, soha. Úgy döntöttek, nem mennek fel a hegyekben álló házukba. A tengerre vágyódtak. Befizettek egy nosztalgiaútra. A kikötőben valódi gőzhajó várta utasait. Egyhetes kirándulást ígért a program, egyszeri
megállással a szomszédos ország egyik nagyvárosa előtt.
A zöldesen kéklő, fényekkel és hullámfodrokkal játszadozó víztükör egy héten át lenyűgözte őket. Naphosszat nyugszékeikben vagy kabinjukban heverésztek, olykor csak álldogáltak a korlát mellett. Nem vegyültek el utastársaik között, az a hét arra rendeltetett, hogy elmaradt beszélgetéseiket, ölelkezéseiket hozzák valamelyest egyensúlyba. Mintha újra felfedezték s habzsolták volna egymást. Szeretet és vágy mohósága, elcsituló és feltámadó hullámverése volt az a hét. Ettek, aludtak, sütkéreztek, beszélgettek, szeretkeztek a víz hátán elmosódó időben, kívül mindenen, mintegy kábulatban.
Taniának egyetlen ember ötlött szemébe a káprázatos napok során. Egy férfi, viseltes atlétában, olajmocskos nadrágban. Fekete hajú, sötét szemű férfi. Különös pillantása a tengerfenékre emlékeztetett, ahová már nem hatol el a fény. Feneketlen, titokzatos tekintet volt. Később ráébredt: ez a szempár azért sötét, mert a mögöttes agy ostoba.
Látta, mikor a hajó egyik tisztje rátámadt a fiatal fickóra, és durván taszigálva visszazavarta azt a munkájához. Emlékezete megőrizte döbbenetét. A magas, arányos alkatú, izmos testű férfi az együgyűek lesunyt fejű, behúzott vállú, megalázott tartásával kotródott el. A jelenet később többször is megismétlődött. Ha a fűtő előjött a hajófenékből, s arcán semmitmondó kifejezéssel, lopva sütkérezett a napon, csakhamar felbukkant valamelyik tiszt vagy matróz, és a normális, ámde korlátolt emberek gúnyos fölényével csúfolni, bántalmazni kezdte őt. A fickó mindannyiszor felemelt karral védte az arcát, egyetlen alkalommal sem próbált visszavágni. Szótlanul eliszkolt.
Taniát feldühítették e jelenetek. Alain nevetett felháborodásán, egy ízben megakadályozta, hogy közbelépjen.
- Hagyd a fenébe! Te leszel az őrangyala? - kérdezte.
- Pokolian idegesít, amit művelnek vele.
- Ő viszont tűri. Nem ez bosszant jobban?
Tiller hallgatott. Már nem is gőzhajón, jóval inkább gályán érezte magát. Padokhoz láncolt rabszolgák húzzák-tolják az evezőket a fenékben. Ha nincs szél, s a vitorlák ernyedten lógnak, odalent korbács csattog a fáradt evezősök meztelen bőrén.
Újra és újra látnia kellett, amit a matrózok tettek a jámborral. A természet kaján rémtette volt az életerős, jóképű férfi. A remekműből kimaradt a szellem, a méltóság: az ember maga. A lány arra figyelt fel, hogy keresi az alkalmat, amikor tanúja lehet a fűtő felbukkanásának és megszégyenítésének. Bár a jámbor nem adta jelét, hogy észrevette volna együttérzését, nyilvánvalónak tűnt: megismeri őt, olykor rajtafelejtette sötét szemének merev pillantását.
Amikor a szomszéd ország kikötőjét elhagyva megkezdték a visszautat, azon a fülledt, már-már trópusi éjszakán Tania kilopakodott a kabinból, a békésen alvó Alain mellől, és felsurrant a fedélzetre. Óvatosan lépkedett, mintha attól tartana, hogy a nappal oly szelíd fickó felbukkan valahonnan, s rátámad az éj sötétjében. A hajó azonban csendes volt ebben az órában, mintha utasaival és személyzetével együtt aludna maga is.
Valami mégis történt. A sötétben észrevétlenül meghúzódó lánynak látnia kellett, amint egy csónak érkezett a hajó mellé, s a legénység néhány tagjának segédletével két viharvert, szakállas férfi küzdötte fel magát a fedélzetre.
A könnyebbé vált csónak halk evezőcsapásokkal visszafordult a messzeség felé. A távolban néhány halványan derengő fénypont sejteni engedte, hogy ott egy bárka várakozik rá.
Tania eltűnődött, vajon ki lehet a két jövevény. A gőzhajóra feljutásnak miért ezt a kevéssé romantikus, ellenben gyanús módját választották? Nem mozdult, nem akarta észrevétetni magát. Nesztelenül a kabinjához vezető lépcső felé vette útját.
A korlát mellett ült a fűtő, karját a térdén nyugtatva, egyenesen maga elé meredve, mint aki se lát, se hall. Láthatóan mély töprengés vonta el figyelmét a körülötte zajló - noha különösen viselkedő - világról.
Tiller elsurrant mellette. Nem érezte korábbi félelmét, szánalom áradt el benne. Visszafordult, és számára is meglepő könnyedséggel a férfi mellé telepedett a lépcsőre. Az lassan feléje fordította a fejét, hallgatott.
- Maga sosem alszik? - kérdezte a lány ügyetlenül.
A férfi nem szólt. Tania folytatta.
- Láttam néhányszor, milyen durván bántak magával. Miért tűri?
Bármelyik matrózt leüthetné, hiszen erős, ez szemmel látható.
A fűtő csak nézte őt némán.
Tania azon töprengett, mit mondhatna még, s közben zavarba ejtette, behálózta őt a tengermély tekintet. Valami bizonytalan, feszült érzés kerítette hatalmába.
Ekkor a fickó megszólalt. Lassan, vontatott-mély hangon beszélt.
- Megismerlek. Neked van az a szép kék ruhád. Olyan kék, mint a férjed szeme.
Tiller egy percig azt várta, a férfi felugrik, megdöngeti a mellkasát, és torokhangon elüvölti magát. Aztán szégyen borította el. Idelopódzik éjszaka egy csökött Tarzan mellé? Hirtelen nevetni támadt kedve.
Már-már felpattant, hogy elszaladjon, amikor a fickó a karja után kapott, és visszarántotta. Fejével előreintve jelezte, figyeljen.
Néhány méterrel előttük haladt el a két becsempészett idegen az első tiszt és két matróz társaságában. Nem vették észre a lépcső sötétjében meghúzódó szemtanúkat, gyanútlanul, sietős léptekkel tovatűntek valamerre.
Taniát meglepte a fűtő ébersége. Amint a távolodó léptek elhaltak, a férfi elengedte a karját, és a lány felállt, tétován elindult. A lépcső tetején megtorpant, visszatekintett a mozdulatlan, alig látható alakra. Képtelen volt elmozdulni a korlát mellől, belélegezte a sós levegőt, hallgatta nyugtalan szívverését.
Aztán visszafordult, s megbabonázott léptekkel lefelé indult. Leült a fűtő mellé, kérdő pillantására zavartan elmosolyodott, halkan megszólalt:
- Nem tudom tovább nézni, amit művelnek veled. Holnap üss vissza, ezt kérem tőled.
A férfi némán megrázta fejét, és felemelkedett. Csípőjét a korláthoz támasztva a lábainál ülő lányra tekintett. Mintha meg sem lepődött volna, amikor az is felállt, és sóhajtva hozzásimult.
A lánynak úgy rémlett, mosolyog, amikor ő szenvedélyesen, zavartan szájon csókolta. Eszeveszett percek következtek, szinte nem is csókolták, inkább marták egymást, testük egymáshoz feszült.
Tania érezte, mint szabadul el a férfi vágya. Mintha ő maga ekkor kezdett volna józanodni. Nem egykönnyen tért magához, lerészegült az idegen bőr ízétől, illatától.
Amikor a férfi tenyere a derekáról a csípőjére csúszott, aztán a ruha alatt meztelen bőrére simogatott, kiszakította magát az ölelkezésből, és elszaladt. Az ajtó előtt néhány percre a falhoz dőlt, hátravetette fejét, s mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjék, mielőtt belép, és Alain mellé fekszik. A gőzhajó valósággal lüktetett körülötte, enyhe remegéssel, akár egy eleven állat.
Másnap délben újra találkozott a fűtővel, ám az semmi jelét nem adta, hogy ismernék egymást. Semmitmondó arccal álldogált, kissé félrehúzódva, nehogy észrevegyék ottlétét. A matrózok azonban már vadásztak rá, egyikük ezúttal is lesben állt, s hirtelen lecsapott.

- Megmondtam, hogy semmi keresnivalód az utasok között! - kiáltott rá, kézfejjel megütve az arcát.
A sértett akaratlanul Taniára pillantott. Tekintetében lobbant a düh, de menten ki is hunyt. Lehajtott fejjel tűnt el a lejáróban.
Tiller mellett vékony alkatú férfi álldogált. Előreugró járomcsontja, ferde metszésű, szűk résű szeme ázsiai származást sejtetett. A lányt Bruce Lee-re emlékeztette, miként akkoriban minden keleti arc őt képzette meg az emberek fantáziájában. A keleti fickó látta a jelenetet, de közömbös maradt. Tania elfordult tőle, nem foglalkozott tovább az esettel.
A partot érés előtti órában, úgyszólván a város kapujában robbantak ki az események.
A parti őrség váratlan érdeklődést tanúsított a Nosztalgia gőzhajó iránt. Egyszerre két naszádjuk is a gőzös felé sietett, mintegy bekeríteni igyekezvén a lomha luxushajót. Az első tiszt nyugtalanná vált a jelenet láttán, jól tudván, miért a kitüntető, lelkes figyelem. A két szakállas jövevény matrózruhában lézengett a fedélzeten. Tania azon töprengett, honnan ismerheti őket. Mintha már látta volna azokat az arcokat, legfeljebb szőrzet nélkül. Egyikük tőle néhány lépésnyire megállt az utasok kisebb csoportja mellett, s egykedvűen a korláthoz támaszkodott, akárha nézelődne. Tekintete azonban a rohanvást közeledő harci hajók valamelyikén függött.
A másik alak egy tolószékes öregasszony közelébe húzódott. Ennek láttán Tiller agyában felderengett valami. Ha a parti őrség rajtuk üt, ezek ketten nyilván megpróbálnak túszokat ejteni, hiszen világos, hogy illegálisan készültek be- vagy visszajutni az országba. Noha elgondolásuk meghiúsulni látszik, mégsem úgy festenek, mintha fel akarnák adni már-már megvalósult tervüket. Aligha fogják méricskélni, hány ember életét teszik kockára, ha mégis menekülésre kerülne a sor. Tania meglökte Alain könyökét.
- Húzódj a tolószékes nő közelébe. Ha az a matróz váratlan dolgot művelne, próbáld megakadályozni.
Alain, felesége komoly arcát látva, elindult a jelzett irányba. Hamarosan beszélgetésbe elegyedett az idős asszonnyal. A szakállas fickó nem mozdult a közelükből. Kezét a zsebébe süllyesztette, tekintete a közelgő naszádok egyikét őrizte.
Tania szinte bánta, hogy nem közölte Alainnel, amit azon az éjszakán látott. Ám ha beszél a hajóra csempészett idegenekről, férje valószínűleg megérdeklődi, mit keresett a fedélzeten. Aligha lelkesedett volna, ha kiderül, mi egyéb történt még a jótékony sötétben.
A parti őrség fürge hajói közel húzódtak a Nosztalgiához. Az egyik hajó fedélzetéről egy tiszt átkiáltott a gőzösre. Hangszórója túlharsogta a gépek dohogását.
- Pret Muhin és Urban Cassagne! Lépjetek elő! A hajó kapitánya megbilincsel benneteket! Ne próbáljatok ellenállni! A fedélzeten embereink vannak!
Az utasok megbolydultak. Néhányan előrelátóan a kabinjuk felé igyekeztek, látván a naszádok felfegyverzettségét. A két szólított egyelőre nem moccant. A kiáltás végül elhalt a lármában, majd újra kezdődött.
- Pret Muhin és Urban Cassagne! Lépjetek elõ!
Tania emlékezett ezekre a nevekre. Egy szétszórt szélsőjobbos csoport két vezetõje volt Muhin és Cassagne. Néhány hónappal korábban sikerült kicsúszniuk a rajtuk ütő kommandósok markából. Menekülésük során véres rendet vágtak üldözőik között. Tömérdek pénzt kaphatott a hajó személyzete, ha vállalta hazacsempészésük kockázatát.
A lány gyors pillantással felmérte, hogy az együgyű férfi ott áll a lejáró melletti korlátnál, s szemlátomást nem fogta fel, mi történik körülötte. Az első tiszt most nem törődött jelenlétével. Az Alain közelében álló szakállas álmatróznak siránkozott.
- Erről nem volt szó! Adjátok meg magatokat, nektek is jobb. Ezek nem tréfálnak. Látjátok a géppuskáikat? Beleöldösnek minket a vízbe!
- Gondolod? - Cassagne immár fegyvert tartott a kezében. Vigyorogva meghúzta a ravaszt. A dörrenés elúszott a tenger fölött, s az első tiszt a vállához kapva felordított kínjában.
Tania várta, hogy a terrorista közelében álló Alain cselekedjék. Ő azonban megdermedt, tekintetét a feleségére függesztve, mintha a fenyegető veszély megbénította volna. A lány látta, hogy fél, őt félti, mintha nem tudná, mire képes.
Törte a fejét. Cassagne és Muhin! Amikor annak idején az őket üldöző kommandósokat lemészárolva elmenekültek, nem akadt senki, aki vérüket ne kívánta volna. Ha a különleges osztagok olykor rivalizáltak is egymással, ilyen alkalmakkor vakon összefogtak. Ezt a két bűnözőt elfogni nem akármilyen élvezet lehet. De amíg ez az élvezet bekövetkezik? Tiller sajnálta, hogy fegyvertelen, akárcsak a mellette könyökölő keleti fickó. Nem úgy a közelükben álló Muhin, aki immár törpe géppisztolyt szegezett rájuk, és rejtély volt, mikor, honnan varázsolta elő.
Alain a feleségére emelt fegyver láttán felkiáltott, és előrelépett. Nem jutott messzire, Cassagne a hátába lökte pisztolyát. A férfi megtorpant, és még mindig Taniát nézte. Az aggodalom lebéklyózta végtagjait.
A lány rémületet mímelve a géppisztolyra pillantott, lassan emelte tekintetét Muhin arcára. A terrorista vigyorgott. Nem is lepődött meg, amikor az előtte álló nő felakadt szemmel megtántorodott.
Tiller ügyelt rá, hogy a fegyveres felé dőljön. Éppen amikor Muhin ki akart térni előle, felpattant, elkapta géppisztolyt tartó karját, és a korláthoz taszította. A fickó felkiáltott, ám szabad kezét máris ütésre lendítette.
Tenyere a Bruce Lee hasonmás kezén akadt fel. A megpezsdült kínai hátrafeszítette Muhin csuklóját. Csont reccsent.
Tania megkaparintotta a fegyvert, és elhúzódott a két küzdő közeléből.
Az ő ájulási jelenete közepette a fűtő átlendült azon a néhány méteren, amely Cassagne-tól elválasztotta. Valósággal elsodorta és ütésgyors mozdulatokkal lefegyverezte a bűnözőt.
A bénult Alain lábánál közelharc alakult ki.
Cassagne levetette magáról az álegyügyűt, és sikerült előrántania kését. Ennek fedezékében araszolt elvesztett pisztolya felé. A sötét szemű férfi elvigyorodott, majd - szinte a késbe szaladva - maga felé rántotta, végül a földhöz szegezte a terrorista karját.
Alain, látva, hogy felesége sértetlen, megmozdult végre. Felkapta a bűnöző kését, pisztolyát, és a lány mellé húzódott. Az összeverődött matrózoktól és a sírdogáló első tiszttől nem kellett tartani: azokban fel sem ötlött, hogy a fegyveresek segítségére siessenek.
A kínai fickó valójában csak játszadozott Muhinnal. Vigyázott, hogy ütései fájdalmasak legyenek, de ne fosszák meg eszméletétől ellenfelét. Ügyesebb és fürgébb volt nála. Muhint csupán a csőre töltött vas tette veszedelmessé, anélkül vaktában vagdalkozó, taknyát, nyálát összefolyató dühöngővé vált. Mindenki láthatta, hogy Bruce Lee-nek hosszú számlát kell törlesztenie, és õ iparkodott a tartozást bevasalni, az utolsó tételig.
A fűtő sem sietett. Engedte, hogy Cassagne feltápászkodjon, felé rúgjon. Ekkor elkapta a bokáját, és megrántotta. A bűnöző tompította zuhanását. Hamar felállt, és megint támadásba lendült.
A férfi kitért az ökle elől, ugyanakkor villámgyors oldalrúgással gyomron kínálta az álmatrózt. Ezután türelmesen kivárta, míg az telehányta a padlót és a cipőjét, s megkönnyebbülvén ismét támadásba lendült.
Alain nem méltányolta a tolószékes hölgy lelkesedését, de a megkönnyebbült utasok biztatását sem. Gyűlölte az efféle látványosságot. Jóllehet, saját szakmája is bővelkedett izgalmakban, a verekedést mindenkor igyekezett elkerülni. Elegánsabbnak tartotta a pisztoly nyújtotta védelmet. Odalépett Cassagne földre került, felülni kínlódó testéhez, és rászegezte a fegyvert. Másik kezével megveregette a fűtő vállát:
- Állítsd le magad, testvér! Nem kétlem, hogy jó okod van agyonverni a kenderszakállút, de inkább majd legközelebb!
A férfi elvigyorodva felegyenesedett. Aztán két ujját a fogai közé kapva füttyentett. Jelére a kínai is elbocsátotta Muhint. A terrorista már meg sem próbált felemelkedni, füléből vér szivárgott. Az álfűtő Taniához lépve elvette a géppisztolyt, és félvállról
odavetette:
- Köszönet, hölgyem.
A lány még mindig a döbbenet hatása alatt állt. Valamiféle szégyenérzet keveredett benne a bosszúsággal.
- Vége az előadásnak, Tarzan?
A férfi visszafordult, rámosolygott. Széles, rövid fogak tűntek elő ajkai közül.
- Vége - felelte. - Fáradjanak a ruhatárba.
Ezzel útjuk is végéhez ért.
Néhány hét múlva Alainé is lekanyarodott a semmibe. Tania ekkor megértette s mintegy felmentette férje gyávának rémlő, dermedt viselkedését. Lehet, hogy akkor már sejtette tulajdon halálát, s annak rettenetes módját?
A gyászoló sokaság halk mozgolódásában Tiller a vele szemközt álló férfi arcát nézi. Ő az álfűtő, álbalga David Chennes. Ott áll mellette a vékony figura, a kínai is. És megint temetnek. Chennes feltekint a virágokkal borított földhányásról. Pillantása találkozik a lányéval. Nem történik semmi. Nem csillan benne felismerés. Tekintete mély és hideg. Tania testén áthatolva a gerincébe hasít.
A lány lassan megfordul, és a kijárat felé indul. Sokáig érzi hátában a másik tekintetét. Nem néz vissza.

Kezdetnek felhívogat.
Telefonüzenget.
Követ. Leselkedik rád.
Meglátogat álmodban.
Távollétedben betör hozzád. Tükrödre firkál, ágyadba fekszik, bemocskolja holmidat.
Eléggé félsz már? Jól van.
Akkor rád kopogtat éjszaka. Ablakaidon, idegeiden xilofonozik.
Levelet kapsz tőle. Azt akarja, szeresd őt. Csak őt.
Azután öltöztetésedbe fog: harisnyát, cipőt, ruhát küld.
Te vagy a menyasszonya!
Egy napon majd el is jön érted.
Nem az első szerelme vagy.
A rendőrök tudnak egy másik aráról. Az a lány meghalt, mert nem kért a szörnyeteg szerelméből.
A legkülönb zsaru vigyáz rád?
Na és? Attól még nyugodtan halálfélhetsz.
Vagy pedig derítsd ki hamar, kicsoda ő.
Végtére is, pszichológus vagy. Légy trükkösebb, gyorsabb nála.
Igyekezz!
Az Idült kitűzte már bizarr kézfogótok dátumát!

Olvass bele!



A misztikus illető megkocogtatta a hálószoba ablakát.
Odarohantam. Az éjjeliszekrényen állongó telefonra vetődtem.
A zsarukat tárcsáztam.
A vonal foglaltat jelzett.
Ezzel mit sem törődve fennhangon lebonyolítottam a beszélgetést, és harsogva megköszöntem, hogy rögtön itt lesznek.
És ekkor megzörrent, majd mind sűrűbben megcsörrent a fürdőszoba ablaka, mintha kavicsokkal hajigálnák az üveget.
Újra tárcsáztam a Yardot. A vonalvégen megest más baját sztárolták.
Immár a térdeim is kocsonyáztak.
Felhívtam Yarnt.
A pasas a harmadik csöngetésre jelentkezett.
Hallgatta fogvacogásomat, próbálta kivenni dadogásom értelmét, végül sóhajtva közölte: már-is indul.
Lerogytam az ágy szélére, aztán keresztülmásztam rajta, és visszafordultam.
Kergén köröztem a hatalmas takarón. Hallgattam a másik helyiség üvegtábláján koppanó kavicsok zaját.
Nem mertem lámpát kapcsolni, nem mertem a lakás többi részéből beszüremlő derengésben maradni. Egyik pillanatban arra gondoltam, hogy nekifutok, félrerántom az elsötétítő függönyt, és fellármázom az utcát, aztán arra, hogy mozdulatlanná dermedek, mintha máris meg-haltam volna.
Egyszercsak az ostromolt fürdőszobában termettem.
Azt hittem, Jack Nicholson ront nekem a Ragyogásból, feje fölé lendített fejszével, torz arc-cal, öklömnyire tágult pupillával, kissé homályosan.
Én voltam az, a tükörből nézvést.
Ijedtemben leálltak az életfunkcióim. Fulladozás térített magamhoz.
Mély lélegzetet vettem, az ablakhoz surrantam.
E helyütt nem tartottam pókot.
Nem is pókháló ezüstszálazta a fejmagasságom fölött lévő üveget. Hanem hajszálrepedések.
E másodpercben szenvedélyesebben sóvárogtam a pisztolyomért, mint férfi után valaha is, holott mostig azt hittem, a szexualitásnál mi sem erősebb.
Ha nálam lett volna a stukker, habozás nélkül offenzívába megyek át.
Defenzívában maradtam tehát. A baltát meresztgetve vártam, egyszersmind rettegtem a rianásszerű reccsenést, amelynek kíséretében az üveg betörik majd, és utat enged a befelé kívánkozó idültnek.
S tudni véltem, hogy akkor miszlikbe aprítom az illetőt, és csak azután hajolok fölé, hogy megnézzem, ki volt az, ha már egyik darabja sem moccan.
Ekkor abbamaradt a kavicsdobálás.
Idegszálaim csupasz kábelvégekként meredeztek.
Velőszaggató, iszonyatos tudathasadás esett meg velem: én voltam a félhomályban rettegő nő, eltelve gyilkos szándékkal; ugyanakkor én voltam a ház falán kívül settenkedő alak is, érez-tem lehelete forróságát, verítékező testének sárkányalom bűzét, az ereiben lüktető dühöt, surranó talpai alatt a fű puhaságát.
Tudtam, hogy visszaoson a hálószoba ablakához.
Enyém volt a kar, amely felemelt egy követ, és az ablak felé lendítette.
És a fürdőszobában vizionáló énem rémült félájultra, amikor az a kő az üveghez csapódott.
Visszaevickéltem az eszméletemre.
Elárasztott skorpióságom. Nem egyszerűen látni véltem, hanem láttam, miként keveredik el meggyszín véremmel a belélövellt zöldes mérgem, hogyan tágítja szélesre aortámat, és azon az egyre szélesülő verőéralagúton én rohantam magammal szemközt, fejem fölé emelt fejszével, tányérnyi pupillával, fogcsattogtatva, a mögöttem áradó elfeketült vértől – az enyémtől – hajszoltan...

Várható megjelenés: 2010 szeptember.

Shane Negrin hajdan zsaru volt, akárcsak kedvese: Ohio di Giacomo.
Fiuk született.
Seregnyi bűnözőt lakatoltak le együtt.
Például a pszichopatát.
És a bombászt.
Egy rossz napon szakítottak. Shane nőül ment a lélekdokijához.
Eltelt tíz év.
Shane rendőrségi szóvivő lett, felszedett néhány fölös kilót, érzése szerint * az agyára is. Házassága ellaposodott, fia idegtépően kamaszodik.
A bombász sittideje letelik.
A pszichopata megszökik.
Shane önfeledten tornázik, hogy újra a régi ruháiban járhasson, mégpedig a valaha Grand Macsónak becézett-gúnyolt, máig zsaru Ohio Di Giacomo oldalán.
Az elmebeteget és a robbantót hidegen hagyják mézédes tervei. Ők Shane-t akarják: ölve és halva.
De nem csak ők.

Az 1996-ban megjelent Tűzvarázs számlálhatatlanul sok olvasó „lélek- és testformáló” regényévé vált, népszerűsége máig töretlen.

E könyv olvastán lehozza a padlásról jobbik önmagát!

Olvass bele!

A Hold forró jegén hevertünk, a Föld lekéklett ránk. Ohióhoz simultam, combomat átvetettem az övén, tenyerem feszes bőrű, lapos hasán kószált, majd elakadt, mintha magas fűbe tévedt volna, hol a fáradt hős pihent, és lesiklott a selyemérintésű combra, aztán egymásba fonódtak és összezáródtak ujjaink, roppantó szorosan.
Felemelkedtem, az arca fölé hajoltam, őt is láttam, magamat is, a Föld-üveggolyót fölöttünk, és ugyanezt a szemében, halvány mosolyában. Megcsókoltam a száját, mellkasára ereszkedtem, arcomat a vállára simítottam, ringatóvá szelídültek érzelmeim. Csak veled járhatom be a misztikus teljesség tájait, csak veled, általad, tőled lehetek önmagam, csak te jöhetsz a közelembe, minél közelebb: te vagy az áhított felem, veled leszek egész.
Ezt már hajdan is tudtam, és minden erőmmel ellene küzdöttem, rabszolgalétnek vélvén azt, ami egyen-rangú összetartozás. E tévhit iszonyított el kapcsolatunktól, el a langyba. A langyba, mely elhitette velem, hogy azonos a tökéletességgel, éppenséggel azért, mert nem kíván tőlem érzelmi erőfeszítést, csordogál, de nem árad, löbböl, de nem sodor; a viharverthez képest egyenletesen napsütéses, mint a szolárium.
„Viharvert”. Ohióra néztem, az ágy fölött függő képbe láttam magunkat, miként eddig is.
Még mindig nem bírnám egyetlen epigrammában összefoglalni, mi az, hogy szerelem, szóltam.
– Fele titok, fele meglepetés – mondta, s magához húzott.

A kiadónál kapható a TÜNDÉRTÁNC 1-2. kötete,
megrendelhető a maggiebell1@gmail.com (link) e-mail címen!
Az 1.-2. kötet ára együtt: 2700 Ft


Fergetegesen nagyot szólt!
A kultikus ÁLOMHAJSZA folytatása
Fantasy-regény,
azok kedvére, akik hisznek benne.

Húzd közelebb a székedet a szakadék széléhez.
Mondok neked egy mesét.
(F. Scott Fitzgerald)

Seym és Lilia a zsoldosok társaságában Sollima földjére tart, hogy véget vessenek a zsarnok királynő hatalmának. Véres harcok árán győzelemre segítik a felkelők megfogyott seregét. A megmentett nép Fekete Hercegnek nevezi Seymet, azt remélve, ő foglalja el az Igaz Királyra váró trónt. Ő azonban kitér ez elől, helyette mostohafivére, Altan kapja a koronát. Ez a gesztus nem segít rajta, a menyegzője előtti éjjelen a koronáját féltő Altan ellene küldi gonoszdi törpéit és ármányos varázslóját, Enort.
Seymet álmában éri a támadás.

Tovább...
A ledöfött herceg sem élő, sem holt állapotba kerül. Érte jön Nerv, a Halálisten, és összeméri erejét Liliáéval. Üres kézzel kénytelen távozni, bár ez még nem történt meg vele. A szerelmes lány nem engedi át neki a kedvesét.
Artax, a vak bölcs talányos útbaigazításait meghallgatva Lilia és az illuzórikus testképű Szellemherceg, Seym lóra száll. Altan kiábrándult hadvezére, a szakadatlanul részegeskedő Kaiden meg akar halni. Evégett Seym és Lilia mellé szegődik útitársul. Az idegbántóan viselkedő Rongykobold is csatlakozik hozzájuk. Táltosföldön drák sárkánylovat, fegyvert, páncélt szereznek. Kalandos útjuk során a Fekete herceg sok újat megtud az uralkodásról, a szerelemről, a barátságról, önmagáról és az életről.
Az ikerregény másik világában nyomon követhetjük a történet megfilmesítésén ténykedő rendező és a főhősöket alakító Kristen és Brad örömeit, kétségeit, a sikerrel kapcsolatos gondolatait. Bármint vélekednek is a sztárságról, az minden kéjével-kínjával együtt kijut nekik. Sorsuk ezúttal is hasonlóképpen alakul, mint a filmbéli szerelmeseké.

Olvass bele

Lilia nem a falsustorgásra riadt.
Asa tekergőzött, vonaglott a homlokán.
A lány félig ébredten, a kígyó szemével látta meg, mi történik a szomszéd szobában.
Észrevette a szekrényből kilépő, tőrét fellendítő Enort.
Az izgágán nyüzsgő törpéket.
Seym nevét sikoltva szökkent fel az ágyról.
Megragadta a kardját.
Féktelen erővel rúgta be az elválasztó ajtót. Lehasította a teste köré tekergőző függönyt.
Enor a mozdulatlanul fekvő Seym fölé görnyedten vagdalkozott a tőrrel. A gyilkolás úgy lekötötte, hogy a rajtakapottságról se vett tudomást.
A törpék visítoztak.
Suttyom a lányhoz vágta a fáklyát.
A lángoló vállú Lilia kiengedte a gyűrűből Lont.
A párduc hörögve rontott elő. A sarokba kergette, beszorította a rémült törpéket.
A lány lelökte magáról a lobogó palástot. Kí, a holló, fellebbent a köpenyből.
Lilia teljes erőből a mágusba döfte a kardot. Lendülete felemelte, a falhoz szögezte Enort. Az orv tőr a padlóra koppant.
A lány leroskadt Seym mellé.
A férfi összekaszabolt mellkasára simította a tenyerét.
Friss, forró vér bugyogott a sebekből.
Seym rámeredt szemmel, némán haldoklott.
A lány hasztalan simogatta a megfeszült testet. Hiába szűnt meg a vérzés az ujjai alatt. A fekete harcosból illant az élet.
Lilia letépte nyakából a Talizmánt, és marokra szorította. Fohászkodott, könyörgött.
Látván, hogy a bőrkorong nem tesz csodát, Enorra pillantott.
Az ágy fölé szegezett mágus éppen megfordult a pengén. Hátát a falhoz szorítva két tenyere közé vette a vasat, és lejjebb csúszott rajta. Sértetlennek rémlett.
Amint megvetette lábát a párnán, elvigyorodott.
A lány tudta, miért örül.
Felugrott, és Seym kardjáért rohant.
A két kézre fogott varázskarddal állt vissza a másik fegyvertől megszabadult Enor elé. A baljában szorongatott Talizmán a markolathoz simult.
A mágiás már nem vigyorgott. Sokéletű, ráncos, keserű arca rettegést tükrözött.
Lilia az ágy mellett álló szekrényhez taszította az orgyilkost.
Átdöfte a vállát Seym kardjával, és nem eresztette a marokvasat. Szemében fekete tűz lángolt.
– Így fogom keresztülszúrni a csontos, kérges, csúf szívedet, ha nem adod vissza őt! És ettől a kardtól még te is meghalsz, vénséges gonosz! – kiáltotta.
– Én csak elvenni tudok, visszaadni nem!
– Hazudsz! Hozd vissza őt! – rivallt a lány.
Kitépte a pengét a mágus vállából, és visszakézből a combjába döfte. Tudta, hogy képes tovább tombolni, míg céljához nem ér. Nem ismert magára, de nem is gondolkodott ezen.
Seym teste meg-megrándult, reszketett. Tekintete mind fájdalmasabb, mind távolodóbb lett.
Enor nyögdécselt kínjában.
– Eressz el – nyekergett. – Nem tudom jobban visszahozni. Még nem halott, már alig él. Elakadt a Mezsgyén. Mindjárt Nervé lesz.
– Nem! Nem engedem! – sikoltott Lilia. – Kicseréllek vele! A magadfajta aljasnak Nerv több hasznát veszi!
– Hát akkor egyezz meg vele! – nevetett a mágiás, a képtelennek tetsző helyzet által újfent fölénybe kerülten.
A lány nem eresztette a Talizmánnal összefogott kardmarkolatot. Kí a vállára lebbent, figyelte helyette az alattomos Enort.
Lilia a fekete harcos fénytelenedő szemébe fúrta tekintetét. Lepergette eddigi közös életüket, erővel megidézte maguknak a folytatást. Tisztán, élesen, szivárványszínesen látták együttes jövőjüket, mindketten.
És még valaki.
– Hiába hívtál – szólt Nerv.
A reszelős hangú halálisten megjelenése vakmerővé tette a sarokba állított törpéket. Menekülő kedvükben a morgó, vicsorgató, feléjük kapdosó párducot sem bánták, és még a mostanig fenntartott háttérsutyorgásról is megfeledkeztek.
Lon néhány erőteljes mancs- és farkcsapással, elrettentő üvöltéssel visszakergette őket a sarokba.
Enor meggörnyedt a lábába vágott varázskard fölött. Öt ponton hajló, pálcaszerű ujjait esdeklőn összekulcsolva, a lenyűgöző megjelenésű alvilágisten felé nyújtogatta kezét, mintegy kérlelvén őt, hogy szabadítsa meg Liliától.
Nerv egyik oldala nő, másik fele férfi volt. Finoman kifestett, nővonású bal orcája összeillett a férfias jobbal. Bal oldalt ezüstszikrás fekete ruhát, jobb felén sötétarany palástot viselt. Fémes szálú, fekete hajában apró villámok cikáztak.
Tekintete Liliáéba akaszkodott. Hosszan társalogtak így, hangos szavak nélkül.
Végül Nerv elfordította a fejét. A változatlanul félhalott Seymre nézett.
– Magammal viszem őt – mondta.
– Tudod, mit jelent nekem.
– Igen, meghallgattalak. Bárki más kielégült lenne felényi szerelemtől is. Ne légy telhetetlen. Rövid idő leforgása alatt tömérdek örömöt adtatok egymásnak. Te azt is tudod, hogy nem kell félni tőlem. Senkit nem viszek el örökre. Mindnyájan visszatérhettek, újra meg újra, más és más alakban. A Fekete Hercegnek most ennyi jutott. Megtagadta a Küldetését. Legközelebb talán bölcsebbül fog élni.
– Ha nincs eredetibb gondolatod, tűnj el innen, Nerv! – kiabált Lilia. Fegyverként szegezte a Talizmánt az összeszűkülő szemű alvilágistenre. Látta, hogy az meghőköl kissé. – Ne menj üres kézzel, vidd magaddal Enort! Ő már időtlen idők óta mérgezi itt a levegőt. Persze, tudom, hogy szívesen itt hagynád. Végtére ő az egyik lankadatlan lélekszállítód! Nemzedékek óta öli halomba neked az emberi lényeket!
– Nem beszélhetsz így velem!
– Miért nem?
– Mert isten vagyok!
– Süllyedj el! Szégyelld magad, rideg, otromba, vak szívű isten! Mit tehetsz velem? Magaddal viszel? Végre egy istenhez illő ötlet! Add a kezed!
– Te még nem kellesz – legyintett Nerv.
Bal oldalát, női arcfelét fordította Seym felé, s kacér pillantást vetett a haldoklóra. Hosszú körmű mutatóujját görbítgetve, felsőajkát nyalogatva bűvölte a férfit.

Erőszakmentes lókiképzés Sárffy Tamással 2 DVD-n.



A Sa Natural Horsemanship egyfajta filozófiával társult életforma.
Legfontosabb célja a lovak, a természet, az élőlények tisztelete, a velük való együttélés. A Sa Natural Horsemanship híveit nem a gyors, múló dicsőségre törekvés, hanem a tartós barátság felépítésének vágya vezérli. A módszer természetes mozgásra és lovaglásra ösztönöz, lovaglási stílustól függetlenül.

Nézz bele a youtube-on : link és link

1. rész. Földi kiképzés: 4800 Ft + utánvétel
2. rész. Kiképzés lóhátról: 4800 Ft + utánvétel
A két rész együtt 9000 Ft + utánvétel

Megrendelés: appaloosa@appaloosa.hu (link)

Imogen, a szabadstílusban szeánszozó, kissé különc özvegyasszony karácsonyozásra várja hipochonder öccsét, Valdust, és menopauzás húgát, Genevát. Továbbá kisakaratú unokaöccsét barátnőstől, valamint ábrándos kuzinját, Aetnát. Utóbbi boldogtalan ara és Shakespeare-rajongó.
A meghívottak útnak indulnak a vidéki házhoz. Soha nem látott jégvihar támad rájuk.

tovább..
A Kifürkészhetetlen Sors a regényes múltú, kísértetjárta kúriához vezérel két bűnözőt, és az őket hajszoló zsarukat. A fejvadászok eredetileg legénybúcsúba készültek. Rosco tüntetően cipeli a vőlegénynek szánt szexapácát, és csontvázünnepnek csúfolja a karácsonyt. Társa, London jeges vízbe esik, és férfias titka van. Odakeveredik egy pszichiátriai eset, a hasadásos Boston. Imogen unokaöccse viszont elakad a jégpokolban, ám furcsa modorú barátnője megérkezik a gyerekével. Utóbb ezt többen a Végzet Szívatásának tekintik.
Az időjárási karantén összezárja a sokféle embert a tömény múltú épületben. Hamarosan még egy terítékre lesz szükség: a bekokszolt Mikulás a kéménybe dugaszolódik.
E förgeteges napokat velük ünnepli Imogen réges-rég megboldogult férje, Uly Bácsi — és sokan mások a hajdanvolt időkből.

A regény írója, egyszersmind műfaja Vavyan Fable.
A Szennyből az Angyal óta nem íródott ilyféle karácsonyi história!
Nyilvános helyen ne olvassák!
Reakcióikkal tömeges megbotránkozást okozhatnak!

Tesztolvasói vélemény
Mint megrögzött Fable olvasó, bátran kijelentem, ismét mosolyfakasztó regény született. Míg a világ odakünn hideg és borongós, én a nevetéstől mindent feledve olvastam, ülve, állva, jövet-menet. Nem tudtam letenni, sodort magával a történet. Sok jó könyvet olvastam már Fable-től, de a burleszkjei közül talán ez a legjobb.
Humorba mártott tollával ismét rekeszizomdolgoztató, puhakötésű antidepresszánst írt nekünk.
A rosszkedv hatásos ellenszere ez a történet, jókedvgeneráló.
És ismét tanít, akaratlanul: hogy lássuk színéről és fonákjáról a világot, kapunk okítást toleranciából, s mindezt úgy, hogy közben könnyünk hullik a nevetéstől.

Olvass bele
Boston, Bridge, Aetna és Rosco körbeállta a fenyőfát. Az sem volt igazi, bár éppoly valósághűnek tűnt, mint Uly Bácsi az örökravatalon. Kezük ügyébe készítették az üveggömbös dobozokat.
- Kis Puszi! Jössz segíteni? - kérdezte Dilinkó.
- Francokat! Nem vagyok rabszolga!
- Mi inkább művelődünk. Hoztam néhány társasági lapot - tudatta hűvösen Vahina. Lehuppant a szabad pamlagra egy halom pletykamagazinnal, és elmerült az egyikben.
Geneva a karácsonyfához közelebbi fotelba telepedett. Felhúzta lábait, eligazgatta szoknyáját, a telefonját babrálta.
- Ömlenek a karácsonyi üzenetek, versek - újságolta. - A barátnőim mind azt sürgönyözték, hogy vigyázzak az alakomra, mert aztán megnézhetem a problémás helyeimet.
- Hol vannak problémás helyeid? - csodálkozott Imogen. - Prímán tartod magad!
- Na persze, ruhában könnyű jól kinézni! De látnál anélkül! Megmondom én neked, hol vannak a problémás helyeim! Hát például a tükör előtt. Mihelyt odalépek, menten észreveszem, hogy hoppá, itt egy narancsbőr, ott egy hurka, amott egy ránc vagy két ödéma. Aztán a kád is problémás hely, amikor belefekszem, és kiszorítom a vizet.
- Jaj, anya, valamennyi vízkiszorítás mindenkinél normális, már Arkhimédész megmondta! - szólt Aetna, koszorúdíszt akasztva a karácsonyfa egyik ágára.
A mellette nyújtózkodó Rosco éppen egy Uly-fejes üveggömböt rakott a magasba.
Bökkenő a Boldogult portréjával ékített sztaniolba burkolt pralinékat aggatta a tűlevelűre, olykor bekapott egyet-egyet.
Bridge a csúcsdíszt próbálta a legfelső ágra illeszteni. Széke megbillent.
Hudson megtartotta társát, míg az a fa tetejére tűzte a fekete ruhás, gyászfátylas, aranyszárnyú angyalt.
- Bármit mondjon is Arkhimédész, a kád akkor is problémás hely! - szögezte le Geneva. - Elterülsz benne, aztán szörnyülködve nézed, ahogy a víz ide-oda himbálja a melleidet, mint a bójákat. Bármennyit súlyzózol, MP-ben a mellszöveted elsorvad, hiszen már alig termelsz ösztrogént. A víz alatti részeid hullaszínűnek látszanak, a térded ráncos, holott naponta kétszer bekened! Problémás hely továbbá a gardróbod. Amikor a húsz évvel ezelőtti ruhádért nyúlnál, és mégse teszed, mivel abban már komikusan festenél. Felvennéd a tűsarkú cipőt, csakhogy elég lenne egy rossz lépés a lábtöréshez, mert a bokádat oszteoporózis porlasztja�
- Jaj, anya! - nyögte Aetna. Nagynénje által készített lovas-figurát tartott a kezében. A paripa nyergében ülő, nagykalapos, köpcös cowboyt Valdus ihlette.
- Ezek tények! - szögezte le az anyja. - Most igazán nem panaszkodhatsz, hogy tabusítanék! Problémás hely továbbá a konditerem, mert körülötted majdnem mindenki fiatal, feszes és könnyen kap levegőt ugrálás közben! Annál is problémásabb, mert úgy érzed, még tegnap is ultrafitt voltál és gumilabdaként pattogó. Problémás hely az ágyad is, amelyben egyedül alszol, és szerinted ez abszolút normális, nem úgy, mint az, ha eszedbe jut, hogy ebben a melodrámai korban is lehetnél szerelmes, pláne szexelhetnél! Ettől egyszerűen kiráz a hideg, még az ágyból is!
- Drágám, szedjél Prozacot! - tanácsolta Uly Özvegye. - Nekem sose voltak ilyen nyűgeim.
- Édesem, ezek olyan értelmiségi-nő-gondok szerintem - vélekedett Valdus. - Túl sok időd van azon agyalni, mi zajlik a szervezetedben.
- Ezt éppen te mondod, bátyus?! Te folyton a szervezeted rezdüléseit kémleled!
- Én betegségek után kémlelek benne, pusztán éberségből! Amiről te jajongsz, az viszont normális és természetes! Mindenkivel megesik, aki megéri. Így fogd fel. Még rengeteg időd van a halálig. Már nem lógnak rajtad a kölykök, férj se szívja a véredet. Szabad vagy.
- És mihez kezdjek az átkozott szabadságommal?! Megmondanád?
- Akarsz bungee jumping bérletet karácsonyra? Vízbelógással? - kérdezte Aetna. - Vagy például megtanulhatnál helikoptert vezetni. Sőt: mit szólnál a paplanernyőzéshez? Felfedezhetnéd a Keleti-sarkot. Vagy a Nyugatit. Sajnos a többit réges-rég felfedezték előled. De ezek legalább nem olyan hideg sarkok.
- Ha mégis elmarad a sarkkutató expedíció, kidolgozhatna egy jégen járási módszert. Az most roppant jól jönne - ajánlotta Hudson.
Imogen a fejéhez kapott.
- Jaj, most jut eszembe Drága Ulym téli traktora! Kipróbálod, Geneva? Téphetnél vele a jégmezőn, mint a hétördög!
Rosco lecsapott:
- Az a traktor elmegy a jégen?
- Szöges gumikkal?! Még szép! Életem Napsugara konstruálta, télen mindig azzal megyünk az erdőbe vadat etetni, fát gyűjteni. Drága Ulym még a befagyott tóra is ráment vele! Imádott férfi lenni! Egyszer sajnos be is szakadt alatta a jég, de persze kimászott. A trakit meg olvadás után mentette ki a vízből. Egyébként hugicám, ha annyira unatkozol, a szélkakast is beolajozhatnád a tetőn. Egy százasba, hogy befagyott! A vadetetőbe is vihetnél szénát, kukoricát.
- Ki mondta nektek, hogy retardáltra unom magam? - érdeklődött a menopauzás.
- Te magad. Talán nem tetszenek a tippjeink?
- De hát nekem van munkám, felelősségteljes...
Aetna közbeszólt:
- Erről akartalak kérdezni. Életmód-magazint vezetsz egy országos tévében. Te adsz tanácsokat több millió embernek. Például a menopauzájukat illetően.
- Miért kell ezt kimondani? Legyen elég az MP! Ami a munkámat illeti, belefásultam, mint a Mikulás. Hiába vagyok a műsorom szerkesztője is, valójában a producer mondja meg, mi legyen a téma, mégpedig aszerint, melyik wellnesshotel, termálfürdő, kencegyáros, cucctervező, filmes, könyves, satöbbis fizet a reklámozásért. Habár a csatorna vezetői esküsznek rá, hogy a nézőkért élnek, igazából nem a nézői igények alakítják a műsort, hanem az eladásiak. Ez ám az abszurd, nem a békehadtest! Az MP nem bomba üzlet, a kozmetikai cégek tizenkét éves modellekkel reklámozzák ránctalanító szereiket, hiszen egy magamkorú nőt korongecsettel is hiába mázolnának velük. A gyógyszeripar sem ugrott rá az MP-ben rejlő lehetőségre. Nos, igyekszem hiteles dokikat megszólaltatni a műsoromban, ám a kulisszák mögött élet-halál harc folyik, engem is ezerfelől mószerolnak, habár a torokfeltépős küzdelmet nem tekintem egészséges versenynek. A tévézés véletlenül sem a tájékoztatásról, csakis a vásároltatásról szól. Ami Nagy Puszi /társasági lap/jait illeti, azok bizonyos csatornák műsorait, önkreált celebjeit sulykolják az agyakba, és vicces módon még az olvasók fizetnek a nekik szóló reklámért.
Vahina felnézett a lapozgatásból:
- Ha annyira nem bírod a Szexbabást, miért nevezel Nagy Puszinak, mint ő? Továbbá nem kéne fikázni a magazinomat, ugyanis abból művelődöm és informálódom!
- Le se tagadhatnád. Ennyit a sajtó magasztos világáról - legyintett Geneva.
- Miért nem szóltál, hogy orvosságra van szükséged? - kérdezte Imogen. - Ne is törődj a gyógyszeriparral! Drága Uly jól mondta: az a méregkeverők gyülekezőhelye! Fűben, fában orvosság, ez legyen a mottód! Reggel felhozom neked a pincéből Uly Papa Füveskönyvét, abban megtalálod bajaid ellenszerét.
- Te most humorizálsz velem? Uly Papa honnan hallott volna az MP-sújtott nők kínjairól, ha te simán átestél rajta? Miért kutyult volna bőrhersegés elleni szert, példának okáért? Tudniillik az ösztrogénszint csökkenése az egykor selymes bőrt smirglisre szárítja. Na, erre mit főzött Uly?
- Nem tudom pontosan, de van valamije. A korosztályod-béliek mindig is nagyon vitték tőle. Manapság is sokan keresik a főzeteit, ám úgy döntöttem, nem adogatom el Drága Ulym páratlan hagyatékát.
Valdus felélénkült:
- Te megőrizted a sógor kutyulékait? Bocsánat, ez hülye kérdés volt. Nos, emlékszem egy esetre: sok évvel ezelőtt egy házaspár vett tőle ezt-azt. Otthon aztán összekeverték a szereket. A férj csontig megkopaszodott, az asszony lába és vénuszdombja pedig oly bozontos lett, mint Micimackó. Van még a jóféle fürtösítőből? Mostanában mintha gyérülne a tollam.
Geneva fivére csigás hajkoronájára meredt, és elhúzta a száját:
- Ezzel még a hímoroszlánt is lebőgethetnéd. Na de itt vagyok én! A rohadalom MP idézi elő a nők kopaszodását. Fő a prevenció! Tehát a kutyulék az enyém!
- Ej, gyerekek, nem kell összeveszni! - nevetett Boldogultné. - Ha netán nincs elegendő hajsűrítő a lenti stelázsin, akkor készítünk néhány adaggal Uly Papa Füveskönyvéből! Aetna drágám, szerintem a te bajodra is akad ott orvosság.
A lány meghökkent:
- Mi bajom van, Imogen?
- Oly tanácstalannak látlak, kicsikém!
- És a kutyuléktól tanácsos lesz? - firtatta Hudson.
Uly Özvegye elkomorult.
- Elég volt a kutyulékozásból! Tituláljuk főzetnek, párlatnak vagy gyógyírnak Éltető Napsugaram alkotásait! Világos, hogy Aetna a /Tétova Aráknak/ nevezett készítményre szorul!
A férfi vállat vont.
- Igyon belőle, ha nem áll le tőle a veséje.
- Miért állna le?
- Több efféle üggyel találkoztam a praxisban. Mindannyiszor azért hívtak zsarut, mert a háziszer-használónak leállt a veséje, májkómába esett, megvakult vagy kipukkant a nyelőcsöve.
Az özvegy megvetően legyintett:
- Városi puhányok!
Aetna az anyjára nézett:
- A puhányról jut eszembe! Miért mondtad, hogy a mammográfián kifogásolták a fájdalomtűrésedet?
- Szóvá tettem, hogy a vizsgálathoz az amúgy gömbölyded szervet papírvékonyra lapítják két üveglemez között, amelyeken hemzsegnek az előttem röntgenezett nők százezreinek bacilusai, és a jéghideg üveglapokat még rá is satuzzák a védtelen mellemre! Tudd meg, az orgazmus kellemesebb! Csak hát! Ha egy bizonyos életkor fölött problémázol valamin, vagy egyszerűen csak analizálsz egy témát, menten hisztérikának nyilvánítanak.
- Beszélhetnél erről a műsorodban. Lehetne változtatni az emberek felfogásán. Sokan csak azért viselkednek faragatlanul, mert nem ismernek vagy nem értenek helyzeteket, dolgokat.
- Ó, és még hányféle okból! Számosszor csevegtem erről a műsorom pszichológusaival. A nőbúvároktól tudtam meg halálpontosan, mire számítsak MP-műfajban. Némelyikük hormonpótlást ajánlott, a többiek úgy vélték, azzal csak egy csomó komplikációt zúdítanék magamra.
- Szerintem igenis be kéne pasiznod - jegyezte meg Valdus, fanyar vigyorral kortyolgatva sherryjét. - Lenne kivel kártyázni, masszírozhatnátok egymást, mehetnének állatkertbe, fürdőbe, elnyomhatnád az ipsét.
- Mi az? Te valami /Tökéletes élet a menopauzában/ című brosúra volnál? Kiüt a guta tőled!
- Üssön ki! - vont vállat fivére. - Okos szóra úgyse hallgatsz.
- Te viszont hallgass ide, bátyus! A prosztatológussal is cseréltem eszmét! Jársz te évente dülmirigyszűrésre?!
Agonius felkacagott:
- Évente?! Úgyszólván naponta szűretem a dülmirigyemet! Azt hiszed, felkészületlen vagyok? Nekem akarsz újat mondani bármilyen betegségről? Még női bajban is lepipállak! Nekem már petefészek-gyulladásom is volt!

A számos kiadást megért, elsöprően sikeres, kultikus MESEMARATON
hangoskönyv változatban is kapható!

Mesemondó: Madarász Éva
A beszélőkönyv ára 2750 Ft + 600 Ft utánvét.

Megrendelhető: a 061 214-6340 számon, vagy a maggiebell@gmail.com (link) címen.

HALLGASS BELE



vagy töltsd le: link